• ABOSTONTERRIER.HU - minden, amit a boston terrierekről tudni érdemes...

KUTYATARTÁS

Az állatvédők, menhelyek sokszor beszélnek és kihangsúlyozzák a felelős állattartás fontosságát, de mi is ez valójában?! Mostanra már sokan ismerik ezt a fogalmat, vagy legalább hallottak már róla, de sajnos az állattulajdonosok kisebbik fele az, aki ennek megfelelően él együtt állatával, gondoskodik róla. Magyarországon az állattartási kultúra, jócskán elmarad a nyugat-európai, amerikai normáktól, de minden állatvédő abban reménykedik, és azért küzd, hogy egyszer a mi kis országunkban is eljussunk legalább ezekhez az országokhoz közeli szintre.

Ennek az alapja csakis a felelősségteljes gondolkodásmód kialakulása és elterjedése lehet.

Mit is jelent a felelősség?

Egy felelős gazda, mielőtt magához venne egy állatot, jól átgondolja döntésétutána olvas a választott faj ill. fajta szükségleteinek, hogy milyen környezetre/élettérre, mennyi mozgásra, milyen ellátásra, táplálásra stb. van szüksége… legyen az kutya, macska, hal, madár vagy bármilyen más állatfaj.

CSAK azért venni, vagy befogadni egy állatot, mert, pl. divat, vagy mert megtetszett egy filmből, vagy csak mert akarunk egyet nem felelős gondolkodás.

Komolyan át kell gondolni ezt a döntést, mert nem egy tárgyról, hanem egy érző lényről van szó, akiről majd hosszú éveken át, gondoskodnunk kell.

CSAK akkor vegyünk magunkhoz bármilyen állatot, ha alaposan és jól átgondoltuk a vele járó felelősséget, kötelezettséget, terheket. A felelős gazda csak olyan állatot vesz maga mellé, akiről élete végéig gondoskodni tud és meg tudja teremteni számára a legoptimálisabb környezetet, életfeltételeket. Tehát egy ÉLETRE választunk, nem csak 1-2 évre, hónapra. Egy kutya esetében (életkortól függően) 10-15 évről beszélünk (tehát nem néhány hónapra, vagy 1-2 évre kell előre gondolkodni). Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy egy állat hatalmas kötöttség és felelősség, és nem utolsó sorban anyagi költségekkel is jár, a sok öröm és szeretet mellett, amit nyújtanak.

Családtag/barát

Ezekre az állatokra úgy kell gondolni, mint a családtagjainkra, barátainkra. Szeretetre, gondoskodásra és törődésre van szükségük. A kutyáknak, a legfontosabb a gazdi közelsége és mellette érzik a legjobban magukat. Így attól nem lesz boldog egyikőjük sem, ha az egész életét egy kertben, egyedül kell leélnie. A legoptimálisabb nekik, ha a házban/Lakásban együtt élhetnek a családjukkal, nagyokat sétálnak, kirándulnak, foglalkoznak és játszanak velük. A normális ember-állat kapcsolatnak a szereteten kell alapulnia, mint minden jó kapcsolatnak. Ha már vállaltunk egy állatot gondoskodjunk róla felelősségteljesen, szeretettel és odafigyeléssel. Annyira sokat tudnak Ők is adni és nem várnak cserébe semmit. A kutya feltétlenül is tud szeretni, így mi is ehhez méltóan bánjunk vele. Tartsuk tiszteletben az Ő érzéseit is, ne csak Önnön igényeinkkel foglalkozzunk.

Megfelelő környezet, Alapvető szükségletek

Miután utána olvastunk a választott állat igényeinek, mielőtt megérkezik otthonunkba, alakítsunk ki mindent a számára. Kutya esetében fontos, hogy legyen egy saját helye, ahová elvonulhat, ahol tud nyugodtan pihenni. A benti kutyusoknál (akár lakás, akár családi ház) ez lehet egy kosár, vagy egy pléd a szoba sarkában, előszobában. Azoknak a kutyusoknak, akiket kint tartanak, azoknak ki kell alakítani egy száraz, szigetelt, meleg helyet, ahová rossz idő esetén behúzódhatnak. Ez lehet akár a kazánházban, garázsban vagy egy jól kialakított, megfelelő méretű kutyaházban.

Aki semmiképpen nem szeretné beengedni a kutyát a házba az kizárólag nagytestű, bundás kutyust válasszon, aki hidegebb idő esetén is jól tudja magát érezni, mert elég nagy a testtömege és a szőre ahhoz, hogy ne fázzon meg (természetesen a száraz, szigetelt hely nekik is feltétlenül szükséges), de inkább vegyen riasztót.
Még egy nagyon fontos dolog! Az a tulajdonos, akinek a kapcsolata ténylegesen a szereteten alapul, az NEM tartja láncon, vagy egy néhány négyzetméteres kennelben a kutyáját. Ha félti a virágokat, vagy veteményest, kerítse el azokat, vagy NE tartson kutyát. Azok akik, csak azért akarnak maguknak egy kutyát, hogy őrizze a házat és csupán egy eszközt látnak benne, semmi többet, NE tartsanak kutyát. Manapság már remek riasztóberendezéseket lehet kapni és azzal nem kell foglalkozni, etetni, orvoshoz vinni stb.
Az utcára került vagy gyepmesteri telepen leadott állatok nagyon-nagy százaléka kertes-házból vagy telepről kerül ki (mert ott nem társnak, családnak választják őt hanem egy eszköznek) Az állat NEM ESZKÖZ! Hanem egy érző, szociális lény! A kutya társállat, és az emberek mellett érzi jól magát, minél több a közös program, foglalkozás, a kutyatartás annál minőségibb. A kutyának szeretetre, elismerésre van szüksége.

Táplálás

A állatok előtt mindig legyen elegendő tiszta, friss víz. A kutya szomjúságot sokkal rosszabbul tűri, mint az ember. A helyes, minőségi táplálással rengeteg betegséget megelőzhetünk. Fontos, hogy az állatok a nekik megfelelő minőségű, mennyiségű és összetételű tápot kapjanak, tekintettel életkorukra illetve esetleges betegségükre. Minden nap, lehetőleg azonos időben adjunk enni kedvencünknek. Törekedjünk arra, hogy lehetőleg minőségi, szakáruházakban kapható tápokkal etessük állatainkat.

Nagyon fontos tudni, hogy a szuper minőségű táp drágább, viszont sokkal sokkal kevesebb is elegendő a kutyának, több benne a “tartalom”, vitamin, rost, így sokkal sokkal jobban hasznosítja a kutya, illetve sokkal kisebb és kevesebb lesz a végtermék is!

Foglalkozás

A kutyákkal kapcsolatosan rendkívül fontos momentum, a foglalkozás, tanítás. A kutya magától nem lesz jól nevelt és szófogadó. Ha nincs ezen a téren tapasztalatunk, mindenképpen szánjunk rá időt és olvassunk el néhány szakkönyet, illetve kérjük szakképzett kutyakiképző tanácsát. A kutyasuli is egy remek közös program, amit a gazdik és a kutyák is egyaránt élveznek és más kutyabolond emberekkel is megismerkedhetünk. Ne várjuk el a kutyánktól, hogy „Rex felügyelő legyen, ha nem szánunk rá elég időt és energiát. (ez napi szintű, rendszeres foglalkozást jelent)

Mozgásigény

Minden állatfajnak, fajtáknak egymástól eltérő a mozgásigényük. Ezt is mindenképpen érdemes figyelembe venni mielőtt kedvencet választunk magunknak. Nem csak kutyáknak, macskáknak, illetve nagyobb emlősök, hanem a lakásban tartott kisállatoknak (hörcsög, madár, hal, stb.) is van mozgásigényük, amit még a hazahozatol előtt gondoljunk át, és teremtsük meg számára az ideális feltételeket.
A kutyasétáltatás, nem csak azért fontos, hogy kedvencünk elvégezhesse a dolgát, hanem főleg azért, hogy kimozoghassa magát, találkozzon más kutyákkal, új szagokkal, ingerekkel, élménydús eseményekkel. Ezért a kertesházban tartott kutyáknak is ugyanolyan szüksége van a rendszeres sétákra, mint lakásban tartott társainak.Képzeljék, csak el milyen lenne, ha egész életüket, ugyanazon a X négyzetméteren kéne tölteniük. (szerintem sokan rövid időn belül megbolondulnának..) Ezért is van, hogy nagyon sok kertes házban tartott kutya, kiszökik, rongálja a kertet, vagy esetleg depressziós lesz stb… A kutyák igénylik a foglalkozást, a közös programokat. Imádnak résztvenni a közös programokon, együtt a családdal.
Tévhit az is hogy a kistestű kutyáknak kisebb a mozgásigénye, mint a nagytestűeké. Ez nem így van, fajtától, típustól illetve temperamentumtól függ, nem a testmérettől!

 

Egészség

Amennyiben eldöntöttük, hogy vállaljuk egy állatért a felelősséget, figyeljünk oda kedvencünk egészségére. Ennek az alapja, a már előbb említett megfelelő táplálás, vitaminok. Fontos, hogy amint azt látjuk, hogy állatunk másképpen viselkedik, letört, vagy fájdalmai vannak, vagy kevésbé eleven, mint általában, forduljunk állatorvoshoz. Ne próbáljuk meg kedvencünket, saját elgondolásaink szerint kezelni, mert számos olyan emberi gyógyszer van, ami az állatokra ártalmas!
A kötelező illetve ajánlott oltásokat (veszettség államilag kötelező, kombinált a kutya szempontjából beadatni “kötelező”) mindig időben adassuk be nekik, illetve legalább 3 havonta féregtelenítsük is kedvencünket. Fontos a folyamatos BOLHA és KULLANCS, illetve most már a SZÚNYOG elleni védelem is. Évente legalább egyszer ellenőriztessük kedvencünk egészségi állapotát állatorvosunkkal.

Felelős gondolkodás alapja – utódok

Nagyon fontos! Sajnos azok az emberek, akik nem foglalkoznak állatvédelemmel, vagy nem járnak ki egy-egy menhelyre aktivistaként, nem értik, hogy miért is olyan fontos az IVARTALANÍTÁS!
Minden évben több ezer olyan kutyus/cica jön a világra, ami vagy az utcán, vagy a gyepmesteri telepeken végzi,és az állatvédők már jelenlegi kóbor állatokat sem tudják hova elhelyezni (mindenki extra tele van!!). Kb 1-2 millió kóbor állat van az országban és kb 4-5000 férőhely a menhelyeken. Nincs annyi potenciális gazdajelölt amennyi állat megszületik évről évre. A menhelyek tehetetlenek és már számos esetben nem tudnak segíteni, mert a kapacitásuk, tartalékaik végesek! És teszik ezt minden fillér nélkül, csupán az állatok szeretete miatt.
A felelős gazdák, akik nem tenyésztők (és itt nem a szaporítókról beszélek, sajnos belőlük van a több!!!) ivartalaníttassák kedvencüket, így megelőzhetőek az esetleges „balesetek”. Ez egyszeri költség, ami utána többszörösen megtérül. Nem beszélve arról, hogy az ivartalanítással számos súlyos betegséget is meg lehet előzni (daganat, méhgyulladás stb.)! Jól ismert tény az is, hogy az ivartalanított állatok tovább élnek, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak.

Legyünk felelősségteljes gazdik és ivartalaníttassuk kedvencünket!

Óriási tévhit az is, hogy a szuka kutyáknak minimum egyszer elleniük kell!!! Nem kell.
Hatalmas felelőtlenség, ha egy gazda hagyja az állatát indokolatlanul leelleni. Sokkal több a kutya/macska az országban, mint amennyiben állatot tartanának. Természetesen nem az elkötelezett tenyésztőkről beszélek, akik egy adott fajta szerelmesei és alaposon, átgondoltan tevékenykednek, a minőségre törekedve.
A jelenleg kilátástalan helyzet kialakulásáért nagyban felelősek:

– a szaporítók: akik megélhetés céljából, agyba-főbe elletik szuka kutyájukat, össze-vissza pároztatva, csak a mennyiség a lényeg. Nem törődnek azzal sem, hogy utána hova kerül a kölyök, ha nem tudják eladni a kölyköket, a felesleges egyedektől megszabadulnak (nem törődve semmivel). Általában az állatok nincsenek oltva, az állatokat förtelmes helyen tartják, mint egy futószalagszerűen működtetve telepeket. A kihasznált, idős beteg anyaállatokat, miután már nem hoznak, hasznot az utcára teszik, vagy leadják a gyepmesteri telepre, vagy agyonverik stb. NE TÁMOGASSUK ezeket az embereket azzal, hogy tőlük veszünk kutyát. Ha mindenképpen egy bizonyos fajtába szerettünk bele, keressünk egy jónevű tenyésztőt és onnan vásároljunk, igaz sok pénzért, de minőségi kiskutyát. Illetve ha csak egy társa vágyunk keresgéljünk magunknak kedvencet a menhelyeken, fajtamentőknél ahol csodálatos, kedvesebbnél, kedvesebb állatot találhatunk magunknak, akik egy életre hálásak lesznek nekünk azért, hogy meleg otthont biztosítunk neki.
– a másik csoport, akik nagyban felelősek a jelenleg kialakult helyzetért: a kutyájukat nemtörődöm módon tartókés azokat különböző módon szaporodni hagyó tulajdonosok. Szinte minden nap kapunk olyan hívást, hogy leellett a kutyám, és nem tudom, mit csináljak a kölykökkel vagy egyszerűen kiteszik őket az utcára. Ezeknek a tulajdonosoknak sajnos fél év múlva megint fog tüzelni a kutyája és ismételten le fog elleni, és ez így megy évről évre.

Egyedi azonosítás

Szintén a felelős állattartás egyik fontos része az egyedi azonosítás. Számos kutyus azért nem kerül vissza eredeti gazdijához, mert megtalálói, nem tudják azonosítani.
Ennek a legkorszerűbb módja, egy apró microchip, amit az állat bőre alá ültetnek be. A művelet mindössze annyi időt vesz igénybe, mint egy oltás és nem jár nagyobb fájdalommal sem. Ez a chipszám bekerül egy központi adatbázisba a gazda adataival együtt, így ha az állatot megtalálják és leolvassák az azonosítószámát (állatorvosi rendelőben pl.), akkor már tudják is értesíteni az aggódó családot. Ez a chip egy éltre szól, így érdemes beruházni rá.
A nyakörvön lévő biléta is egy félmegoldás, de ez könnyen leszakadhat vagy elveszhet.

Környezet

Mindig legyünk tekintettel környezetünkre. Igenis szedjük össze kedvencünk utána a kutyagumit és ne a játszótérre hordjuk le a dolgát végezni. Sajnos még nagyon kevesen szedik össze maguk után a „végterméket”, pedig ez az egyik fő konfliktusforrás ami fel szokott merülni a kutyákat nem szerető embereknél, érthetően.

A fent felsorolt tényezők az alapjai a felelős állattartásnak és fontos lenne, hogy ezt a gondolkodásmódot egyre többen magukénak érezzék, és ekkor talán elindulhatunk a helyes állattartási kultúra irányába.

Forrás: Tappancs Állatotthon

1.Nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Ha nem érted a különbséget, nem beszéljük ugyanazt a nyelvet.
2. Kutya a lakásban? Nem állatkínzás. Családtagnak tekintem, sétálni járunk, kirándulni, együtt heverünk a kanapén.
3. Sok lemondással és macerával jár? Egy ember talán nem? A kutyám a legrosszabb napokon sem „csinálnám vissza”.
4. Inkább a “katalógus-lakásról” mondok le, mint a kutyámról. A kutyaszőr az életem része, ahogyan a tappancs-nyomok is. Jut eszembe, te is másnaponként takarítasz? Vagy ne gyere, vagy gyere játszós ruhában és ne fintorogj!
5. Sokba kerül az etetése, az orvosi ellátása? Igen, sokba. Ezeréves tévém van és nincs kocsim. Viszont nem költök alkoholra, cigire, se drogokra és luxus-utakra. A kutyám egy élet, fontosabb bármilyen tulajdonnál vagy „élvezetnél”!
6. Ne szólj bele, hogy nevelem! Én élek vele. Neked csak egy kutya, nekem társ. Különben is, ő volt előbb, nem te. Úgy tűnik, ő marad tovább is…
7. Hogy zárjam ki a szobából?! Én se kérlek rá, kösd ki a gyereked, amíg ott vagyok…
8. Ne küldd el, ha örömmel megy hozzád üdvözölni. Ha esetleg nyálas lettél, szerencsére van fürdőszobám meg szappanom.
9. Nem kell elmondanod a véleményed arról, miért van lakásban és miért jöhet fel az ágyra. Így szeretem, nekem ez természetes. Pont.
10. A kutyám mindig velem van. Ha szükségem van rá, megvigasztal, jókedvre derít, nyugalmat hoz az életembe. Őszinte, megbízható, a lényegem látja. Feltétel nélkül szeret, egyenes jellem, önzetlen.
És te?
  1. Szedd fel a kutyád ürülékét akkor is, ha zöldterületen végzi a szükségét.
  2. A szemetet mindig kukába dobd.
  3. Ha észreveszed, hogy kutyás társad elmulasztotta eltakarítani kutyája ürülékét, udvariasan figyelmeztesd a problémára.
  4. Ha kutyás társad kora, betegsége, vagy egészségkárosodása miatt nem képes eltakarítani a kutyapiszkot, segítsd őt lehetőségeidhez képest.
  5. Ha elengeded a kutyádat, mindig tartsd rajta a szemed.
  6. Soha ne engedd őt játszótérre.
  7. Ha kutyád póráz nélkül idegenekhez közelít, győződj meg arról, hogy ebed jelenléte/közelsége nem zavarja őket.
  8. Gyermekek közelében fordíts különös figyelmet kutyád viselkedésére, akkor is, ha meggyőződésed szerint az állat szelíd.
  9. Mindig tartsd észben, hogy a kutyák látványa, közelsége, hangja, sokakban félelmet kelthet.
  10. Csak akkor térj be szórakozóhelyre kutyáddal, ha mind kutyád, mind a hely befogadó a közös együttlétre.
  11. Ne feledd, te és kutyád minden pillanatban egy értékrendet képviselsz.

Nem mindenki tart, és nem mindenki szereti a kutyát.

A kutyásoknak illik tudomásul venni, hogy nem mindenki szereti a kutyát. (Csak egymás közt jegyzem meg, azok közül sem mindenki, aki kutyát tart.)
Éppen ezért kutyát (is) úgy kell (illik) tartani, hogy az mások nyugalmát ne zavarja, másokat ne veszélyeztessen vagy irritáljon. Néha ezt a legnehezebb megvalósítani.
Illik tudomásul venni, hogy van, aki kifejezetten fél vagy iszonyodik a kutyától, sajnos olyan is van, akinek a legszükségesebb (természetes) veszélyérzete sincs meg a kutyákkal szemben.
Illik tudni, hogy a kutya nem veszedelmes fenevad, de nem is gyermekjáték!

Közterületen illik (bármilyen fajtáról is van szó) pórázon vezetni a kutyát (már kötelező)

Egyrészt a nem kutyás társadalomra megnyugtató hatással van, másrészt megelőzhetőek a szukák tüzelési időszakában a nem kívánt párosodások, és a viták. Saját kutyánkat is védjük vele: egy petárda, vagy kipufogó (manapság lőfegyver) robbanása megriaszthatja, és ennek következtében “világgá” mehet, vagy “csak” egy autó alá. Egymást nem ismerő kanok (esetenként szukák) között is a rivalizálásból adódóan komoly verekedés alakulhat ki.

Szájkosár (bizonyos fajtáknál, területenként/kerületenként változóan)

Illik a nagyobb testű kutyákat szájkosárral közterületre vinni még akkor is, ha a “világ legjámborabb állata”, ugyanis ezt csak azok tudják, akik jól ismerik. Másokban félelmet kelthet. De a szájkosár nem csak a nagyobb testű állatoknál javasolt, mert pl. a tacskó ugyan nem tartozik ezek közé, de némely egyedek igen agresszíven tudnak viselkedni. Arról nem is beszélve, hogy a szájkosár kedvencünket is védi: így nem tudja felvenni (megenni) a szétdobált ételmaradékokat, amelyek manapság akár mérgezettek is lehetnek!

Közterületen illik a “kutyagumit” összeszedni (elmulasztása bírságot vonhat maga után)

 

Állatorvos

Állatorvosi rendelőbe illik pórázon, szükség esetén szájkosárral vinni a kutyákat. A váróban és a kezelőben kedvencünk teljesen váratlan módon viselkedhet! Különösen veszélyes helyzetet teremthet, ha a zsúfoltság miatt a váróban az állatok “intim zónáján” belülre kerül egy másik állat, vagy ember.
Ha kutyánk a váróban agresszíven viselkedik, ugat, morog, illik megnyugtatni, fegyelmezni, és ha ez nem vezet eredményre, kivinni a bejárat elé amíg sorra kerül, hogy a többi beteget és a kezelést ne zavarja. Az agresszív, ugató, fegyelmezetlen állat a többieket is felizgatja.
Nehezen kezelhető, agresszív állattal érdemes előre bejelentkezni, hogy a várakozás időtartama a legrövidebb legyen.

Mint ahogy orvoshoz sem megyünk ápolatlanul, piszkosan, az állatorvosi rendelőbe sem illik koszos, sáros, szennyezett szőrzetű kutyával beállítani. Kivételt képez az életveszélyes állapot. Az ápolatlan állat szennyezheti a többi várakozót, és azok gazdáinak ruházatát is, a váróról illetve kezelőhelyiségről, vizsgálóasztalról, a rendelő személyzetének ruhájáról nem is beszélve.

Állatorvosi vizsgálatra menet helyes egy kis sétát tenni, hogy az állat székletet és vizeletet üríthessen – ne a rendelőben kerüljön erre sor. Kivételt képez, ha éppen vizelet vizsgálat céljából, vagy ultrahang vizsgálatra megyünk, illetve ha életveszélyről van szó. A vizsgálatokat (beleértve az ultrahang vizsgálatot is) zavarja a telt emésztőtraktus (gyomor, belek), ezért vizsgálat előtt néhány órával már ne etessük meg az állatot.

Betegségek

Olyan betegségben szenvedő állatot, amely betegség ragályos (más állatra átvihető) – bolhásság, bélférgesség, vírusos vagy baktériumos betegségek – nem szabad egészséges állatok közé vinni, kerülni kell a kontaktust.

Nem méretkérdés…

A nagyobb és erősebb kutyák gazdáinak illik vigyázniuk a kisebb, gyengébb kutyákra (és gazdáikra) is a találkozások alkalmával. Nem illik erősebb kutyával erőfölényt fitogtatni, félelmet kelteni.
Manapság utóbbiak már büntethetők, és a félelmet keltően viselkedő, agresszív, aszociális ebet az önkormányzat veszélyessé nyilvánítja!

Tüzelés

A szuka kutyát tartóknak tüzelési időszakban illik kerülni a nagy ebforgalmú helyeket, elkerülendő a kanok felesleges izgatását. Ugyanakkor a kanokat is illik mindaddig pórázon vezetni, amíg ki nem derül, hogy a közelben nincs-e véletlenül tüzelő szuka. Sok-sok kellemetlenség adódhat abból, ha sétáltatás közben a “kutyakorzón” nem kívánt párosodás történik.
Tüzelő szukával nem illik olyan helyre menni, ahol a tüzeléssel együtt járó vércseppekkel mások számára zavaróan szennyezhetjük a környezetet. Ha a szuka tüzel, illik valamilyen feltörlő eszközt magunkkal vinni, hogy az esetleges vérmaradványokat eltüntessük (pl. folyosón, lépcsőházban). Fentiek miatt tüzelő szukával illik kerülni a tömegközlekedési járműveket, mert nem csak a járművet, hanem az utasok ruházatát is szennyezheti az állat vérrel.
Ma már kaphatóak ún. “tüzelőbugyik” minden méretben. Ezek használatával nem csak a nem kívánt párzás, de a környezet vérrel szennyezése is elkerülhető.

  • 1998. évi XXVIII. törvény – net.jog-tar.hu
  • folyamatosan frissülő változat – net.jog-tar.hu
  • újítások, módosítások
    • Fül és farok vágás tiltása (ez a bostont nem érinti, mivel rövid farokkal születnek)
    • Minimum 8 hetes választás (9-10 hetes javasolt)
    • Kötelező a chip
    • Ebadó – önkormányzati döntési kör
    • Ebösszeírás – minimum 3 évente kötelező az önkorményzatok számára
    • A kutyákat kizárólag egyedileg lehet veszélyesnek minősíteni, nem fajtánkként
  • Útlevél: 147/2004. (X. 1.) FVM rendelet link link2
  • 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról link
  • 115/2012 Kormány rendelet VI.11. link
  • Segítőkutya rendelet  (27/2009 SZMM. (XII. 3.)

Gyorstalpaló tanfolyam durrogás-félő kutyáknak

Sajnos a szilveszter éjszaka nem mindenkinek a felhőtlen bulizásról szól… Az új év éjszakája után az amúgy is zsúfolt menhelyek még több kutya befogadására kényszerülnek, az internetes portálok pedig megtelnek a kétségbeesett gazdik hirdetéseivel, melyben ki-ki az elveszett, világgá szaladt kutyáját keresi. Még a legjobban szocializált kutyáknak is igen nagy megterhelést jelenthetnek ezek a napok, hiszen a legtöbb ebnek nincs lehetősége az év más időszakaiban hozzáedződni a dörrenésekhez, így ez a kellemetlen és ismeretlen hang igencsak próbára teszi idegrendszerüket. Írásunkban szeretnénk felhívni a gazdik figyelmét a közelgő veszélyes éjszakára és pár tippet adni ahhoz, hogy az elkövetkező 31 napban hogyan edzhetjük hozzá otthoni környezetben kutyusunkat a zajokhoz. (Megjegyezzük, a valódi, tartós eredményhez legalább három hónapos szoktatás szükséges.) Az első és legfontosabb dolog a gazdi közömbössége. Kutyánk minden apró mozdulatunkra, hangulatunkra, belső változásunkra figyel és reagál. Ha azt érzi, hogy félünk vagy éppen hirtelen idegesek, izgatottak leszünk, akkor ő is ugyanígy fog reagálni, gyakran anélkül, hogy tudná, mi is történt valójában, amitől félni kell. Nagyon fontos, hogy próbáljuk megőrizni a hidegvérünket, csináljunk úgy, mintha minden rendben lenne, mutassuk meg kutyánknak, hogy nem kell félnie, hiszen minket sem érdekelnek a durranások. Az idegesség elkerülése mellett azonban figyeljünk ennek ellentétére is. Azzal sem segítünk kutyánkon, ha simogatjuk, nyugtatgatjuk, amikor megijedt. A kutya nem ember, szavainkat nem érti, csak annyit érez, hogy miután ő megrémült, mi összevissza simogattuk, becézgettük, falattal jutalmaztuk. Hát persze, hogy a következő dörrenésre még nagyobb ijedtséggel fog válaszolni, hiszen akkor még több törődést, simogatást, becézgetést, jutalomfalatot, engedményt zsebelhet be, és ezzel pár dörrenés után egy életre beleerősíthetjük a félelmet.Legjobb reakció a közömbösség, nyugalom. Határozottságot, magabiztosságot kell kutyánk felé sugároznunk, hogy érezze, neki nincsen mitől félnie, hiszen a mi dolgunk, hogy őt mindentől megvédjük. Ehhez természetesen nem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy kutyánk tisztában legyen vele, ki a falkavezér a háznál. Amennyiben ezzel is gondok vannak, akkor hiába szoktatjuk lövéshez, dörrenéshez, hangokhoz, sosem fog maradéktalanul megbízni bennünk. Azonban amennyiben mindent betartunk, egy hónap bőségesen elég arra, hogy ne csak a zajokhoz eddzük hozzá kutyánkat, hanem a falkában lévő sorrendet is a helyére tegyük. (A falkavezérséggel a Hogyan legyek falkavezér? című írásunk részletesen foglalkozik.)Nézzük meg, mindez hogyan is néz ki a gyakorlatban: Hangokhoz szoktatás

Előkészítés

Első lépésben találjuk meg, mivel motiválható kiskutyánk igazán. Labdával, plüssjátékkal, rongydarabbal, egy falat virslivel, sajttal… Igazából mindegy, mit választunk, a lényeg az, hogy megtaláljuk azt a módot, ahogyan a legkönnyebben magunkra tudjuk vonni a figyelmét. Nagyon fontos, hogy a következő gyakorlatokhoz megfelelő türelemmel álljunk hozzá. Nem szabad már a gyakorlatok előtt idegesnek lennünk, hiszen ezzel már előre felizgatjuk kutyánkat. Kérjünk segítséget! A feladatokhoz szükség lesz egy külső segítőre, aki a hanghatásokért felel majd. Mielőtt nekivágunk a gyakorlásnak, mindenképpen fárasszuk le a kutyánkat! Sose vágjuk úgy bele, hogy az eb majd kicsattan a sok energiától, mert így jóval nehezebb dolgunk lesz. (A kutya lefárasztásához tippek a Hogyan legyen fitt a kutyánk? című írásunkban találhatók.)Nagyon fontos, hogy a kutyánkon a megfelelő felszerelés legyen, nehogy már a gyakorlás közben kihúzhassa fejét a nyakörvből, kibújhasson a hámból. Legbiztosabb megoldás a fojtó nyakörv (lehet lánc, szövet, vagy bőr), hiszen ebből biztosan nem tud kiszabadulni. Amennyiben kisebb testű a kutyus és nem használtunk még rajta ilyet, akkor a sima nyakörv mellé tegyünk fel egy fojtót is (pontos használatához kérjünk segítséget a kisállat-felszerelési üzletben), és a póráz karabinerét ne csak a sima nyakörvbe, hanem a fojtóba is csatoljuk bele, így ha az egyikből ki is húzza a fejét, a másik még mindig rajta lesz. A póráz erős szövet vagy bőr póráz legyen (semmiképpen se lánc vagy flexi!).A hangkeltéshez használhatunk két keményfedeles könyvet, melyeket összecsapva petárdához hasonló hangot kapunk, de amennyiben van rá lehetőség, a gyakorláshoz szerezzünk be riasztópisztolyt, hiszen ennek hangja hasonlít leginkább a tűzijáték durrogásához. GyakorlatHa mindent beszereztünk, kutyánkat megfelelően lefárasztottuk, rátettük a biztos felszereléseket, akkor kezdődhet a gyakorlás. Első lépésben meg kell találnunk azt a távolságot, ahol a lövésre, durranásra kutyánk még semlegesen, érdeklődve reagál. Ez lehet, hogy elsőre több száz méter lesz. Kezdjünk el nyugodtan, ám mégis határozottan sétálgatni ezen a távolságon, mintha mi sem történne és várjuk a lövést. Amennyiben kutyánk a hangra pozitívan reagál (felemeli a fejét, csóvál, érdeklődik vagy éppen közömbös), akkor dicsérjük meg, simogassuk, adjuk oda neki a labdát, rongyot, jutalomfalatot. Amennyiben kutyánk negatívan reagál (megijed, megpróbál elszaladni, behúzza a farkát maga alá, remeg, nyálzik…), akkor rá se nézzünk, ugyanolyan tempóban sétáljunk tovább, mintha mi meg sem hallottuk volna a hangot. Nem baj, ha húznunk kell a kutyát magunkkal, az a lényeg, hogy ő azt érezze, semmi sem történt, hiszen a gazdi meg sem rezzent.

A második lépés az első függvénye.

Ha a kutyánk nem ijedt meg, akkor a hang közelebb jöhet hozzánk, és úgy ismételjük meg a gyakorlatot. Azonban ha a kutyának túl kicsi volt az eddigi távolság és félelmet mutatott, akkor a hang távolodjon tőlünk, de soha ne mi menjünk arrébb. Ez nagyon fontos, hiszen ezzel is azt mutatjuk, hogy nem mi menekülünk el a hangtól! A gyakorlatot napról napra ismételjük. Ne legyünk türelmetlenek, nem baj, ha egyszer jobban, egyszer kevésbé megy jól. Ha visszalépést tapasztalunk, akkor lépjünk mi is vissza egy szintet, távolodjon el a hang ismét, ahonnan kutyánk újra közömbös, majd onnan közeledjen újfent. Nagyon fontos, hogy csak a kutya pozitív viselkedését dicsérjük, jutalmazzuk, a negatívat hagyjuk figyelmen kívül. Váltogassuk a helyszíneket is. Ne szokja meg, hogy csak egy bizonyos helyen jön a durranás, hiszen a való életben is bárhol érheti váratlan hang. A nagy napA legfontosabb még egyszer: ne stresszeljünk már előre! Ez is ugyanolyan nap, mint a többi. Hagyjuk, hogy kutyánk is így érezze. Amennyiben feltétlen szükségesnek érezzük, hogy az amúgy kertben élő kutyusunk bevigyük magunkkal, akkor azt ne 31-én tegyük először. Érdemes már pár nappal előtte elkezdeni a beszoktatást, így nem fogja összekötni, hogy csak a durrogás miatt változott meg a házirend. A lefárasztás szilveszter este előtt is ugyanolyan fontos, mint a gyakorlásoknál.Szilveszter este alkalmazzuk a már jól begyakorolt viselkedést: közömbösségre, érdeklődésre jutalmazás, simogatás, félelemre közömbösség a megfelelő válasz.Néhány kutyánál (akik esetleg idegrendszerileg kevésbé stabilak, idősebbek vagy akik esetében már nagyon mélyen rögzült a félelem), nem biztos, hogy elég lesz az egy hónap szoktatási idő. Esetükben kérjük állatorvos segítségét, aki a kutyánk méretének, korának, fizikai állapotának megfelelő mennyiségű nyugtatóval és a hozzá tartozó instrukciókkal lát majd el minket.Megéri rászánni az időt a szoktatásra, hiszen nem csak nekünk lesz jobb, ha nem kell aggódnunk a szilveszter este előtt, de kutyánkat is megvédhetjük egy számára módfelett stresszes helyzettől.