Csányi Vilmos híres könyve szerint a kutyák szőrös gyerekek, és valóban, legalább olyan nehéz dolga van a gazdának, mint egy szülőnek, ha igazán jól akarja csinálni a nevelést, szeretést. Számos különböző elmélet, stílus létezik, és mindenki a magáéra esküszik, de persze az egyszeri magyar ember ehhez is remekül ért, akár kéretlenül is szívesen oszt tanácsot, még ha soha nem volt is saját kutyája.
„Olyanná kell nevelni a kutyát, hogy el lehessen venni tőle a falatot, annyira bízzon bennünk – tanácsolta elsőként a Széchenyi-díjas professzor, aki jövőre már 80 éves lesz. – Persze könnyű ezt mondani, de velem is előfordult, hogy Jeromos kutyám megmorgott egy hasonló helyzetben. Komoly dilemma elé kerültem, hiszen rá sem hagyhatom, és erőszakkal sem vehetem el tőle, mert az agressziót kerülni kell. Végül megmagyaráztam neki, hogy csak megnézem és vissza fogom adni. Kellett neki egy kis idő, de sikerült leküzdenie az érzéseit.”
| Csányi Vilmos és Jeromos |
Csányi Vilmos a kutyák Vekerdy Tamása, és ő sem a levegőbe beszél, több évtizeden át kutatta a viselkedésüket szigorúan tudományos eszközökkel, majd megdöbbentő eredményekre jutott. A kezdeti hitetlenkedés után végül a tudományos szcéna is elismerte ezeket, és így megszületett a kognitív etológia.

Ők is családban élnek, és befogadnak
Az általános elképzelés hosszú ideig az volt, hogy a kutyák és a farkasok falkákban élnek, és az agresszión alapuló rangsor határozza meg a szerepeket. Azaz, aki erősebb és hangosabb, az a főnök. Csányi és más, külföldi kutatók azonban bebizonyították, hogy ez csak mesterséges környezetben, korlátok között igaz, ahogy az emberek is teljesen másképp viselkednek a börtönökben, mint szabadon. A farkasok valójában családként élnek, anya, apa és a kölykök, természetes családi alárendeltségi viszonyban. Az idegenekkel persze lehetnek agresszívek, de egymás közt a farkasok toleránsak, kedvesek, együttműködőek, ritka a konfliktus.
A kutyák ezen a területen annyiban különböznek a farkasoktól, hogy az ember is része lehet a családnak és ahogy az a jól működő családokban lenni szokott, a családfők a megfelelő mértékben jutalmaznak és büntetnek. A kutyaiskolák jelentős részében mégis a megfélemlítés az egyik legfontosabb eszköz, és bár Cesar Millanjóval kedvesebb módszerekkel dolgozik, még ő is nevetséges jelentőséget tulajdonít olyan részleteknek, hogy ki lép ki hamarabb az ajtón sétára indulva.
Meg lehet törni, de ki élne egy rabszolgával?
A gyerekneveléses párhuzamnál maradva Csányi Vilmos is hangsúlyozta, mennyire fontos az érzelmek hiteles kifejezése, a düh, az elégedetlenség egyértelmű és határozott kimutatása. A lényeg, hogy ne tartson sokáig, mert a kutyák a mostban élnek. A gyerekekkel ellentétben a négylábúaknál néha bizony oda kell csapni, és ha az ember időnként igazságtalan, hirtelen, olyankor nyugodtan bocsánatot lehet kérni.
Mi van akkor a tragikus balesetek mögött?
Ilyen egyszerű lenne a médiában rendszeresen szereplő tragédiák elkerülése? A professzor szerint a megelőzésnek valójában sokkal hamarabb kell elkezdődnie: még azelőtt, hogy egyáltalán úgy döntünk, hogy a családba fogadunk egy kutyát. És ezen a területen tökéletes az egyetértés az általunk megkérdezett oktatók, állatorvosok, állatvédők, Cesar Millan és Csányi Vilmos között. Legfontosabb az előzetes tájékozódás, az önismeret. Ki vagyok én, milyen vagyok, milyen az életmódom, milyen fajtájú és személyiségű kutya illik hozzám?
„Kedves, félénk, magányos idős hölgynek nem való a német juhász és hiába fordul trénerhez, kiképzőhöz, mert az embert kellene megváltoztatni, nem a kutyát. Akármilyen remekül viselkedik az állat a kiképzővel, ahogy visszakerül a nénihez, ismét a régi lesz. Sajnos rengeteg ilyen, sokszor súlyos problémával fordulnak hozzám” – meséli az etológus.Gyerekek mellé különösen ajánlott
Az után, hogy kutatóként rengeteg kutyát megismert, és emellett három saját eb boldog gazdája, kíváncsiak voltunk, Csányi Vilmos szerint kinek való akkor a kutyatartás? „Mindenkinek, aki társra vágyik. Gyerekek mellé különösen ajánlom, kitűnő szocializációs eszköz – állítja a professzor. – Persze, ha a kutya volt ott korábban, oda kell figyelni, be kell vonni a kisbaba érkezésével kapcsolatos teendőkbe, meg kell vele ismertetni az új családtagot, pont ahogy egy nagy testvérrel teszi a gondos szülő.”
De nem csak kisgyerekkorban lehet hasznos egy kutyatárs. „Tinédzserek számára szinte életmentő lehet, átsegíti őket a kamaszkor traumáin. Persze, ha a gyereket nem érdekli, nem szabad erőltetni, mert az elhanyagolt kutyából szörnyeteg válhat. Csak az tartson kutyát, aki hajlandó rá időt és energiát áldozni. De megéri.”
Íme a 10 leghasznosabb dolog, amit a kutyás könyvekből és az oktatóktól megtanultunk:
1. Alaposan gondold végig, milyen vagy te és a családod, miért és milyen kutyát akarsz!
2. Légy türelmes, bizonyos változások elfogadásához napokra, hetekre is szükség lehet. A kérések, feladatok végrehajtásához pedig percekre.
3. A kötődés és a bizalom pont olyan fontos, mint egy gyereknél.
4. Ha feladatot adsz, kérsz valamit, teremts szemkontaktust, könnyebb dolgod lesz.
5. Lehetőleg rövid és ne automata pórázt használj.
6. Fontos a rendszeres pozitív visszajelzés, jutalmazás – de nem kell mindig jutalomfalat, a kedvesség, dicséret is elég.
7. A mozgás mellett az agymunka is kell a kutyáknak. Nem feltétlenül muszáj trükkökre tanítani, lehet keresőset is játszani vagy bármit, ami neked is örömet jelent.
8. Nőként talán nehezebb, de muszáj megtanulnod a hangos és határozott NEM kimondását, különben nagyon nehéz dolgod lesz.
9. Szükség van határokra, mindenképpen. Akármilyen cuki.
10. Lehetőleg az egész család azonos módon kezelje a kutyát, ne legyen jó zsaru–rossz zsaru játék.

4. Nem kell sétáltatnom a kutyámat, mert pelusra végzi el a dolgát. A kutyáknak a séta nem csak az ürítésről szól. Attól függetlenül, hogy mennyi idős, milyen méretű, szüksége van a napi sétára. Nekik a séta az egyik legtermészetesebb állapotuk, szaglásznak, információkat gyűjtenek, találkozhatnak a fajtatársaikkal és a séta közben őket érő ingerek szellemileg is lefárasztják őket.
“A kutya a nyers hústól megvadul.” Igen, ha aujeszky vírussal fertőzött nyers sertést evett. Akkor konkrétan álveszettséget produkál, más esetben viszont egyáltalán nem vadul meg.
“A kutyának egyszer szülnie kell.” Persze. Ha minden szuka egyszer szül, akkor matekozzunk kicsit: egy szukának születik 6 kölyke. Ebből 3 szuka. Mindegyik egyszer szül. Az már 18 kutya. Ebből 9 szuka . Mindegyik egyszer szül, az 54 kutya. Röpke 4 generáció, maximum 8 év alatt. Egyetlen szukától. Sajnos a gazdik nem szaporodnak ilyen gyorsan, úgyhogy óvatosan ezzel a kijelentéssel.
“A kanoknak egyszer fedezniük kell.” Lásd a fenti matekot.
“Az őrző-védő foglalkozástól a kutyák vadak lesznek.” Érdemes különbséget tenni a csibészelés és az őrző-védő munka között. Utóbbinak két kiemelt célja van: csak utasításra fogjon a kutya, és első szóra eresszen. Tehát pont nem önállóságra tanít. Aki ilyen magas ösztönhőmérsékleten is egy szóval le tudja állítani az ebet, annak az őzről lehívni sem lesz nagy kihívás. Fogni a legtöbb kutya magától is fog, ha kell, ha nem. Ereszteni szóra, az a nagyobb tudomány!
“A kutyának elég a kert. Főleg, ha nagy.” Persze, végül is nekem is szuper lenne leélnem az egész életem egy luxusszállodában, ahol néha az ablakon át rákiabálhatok más emberekre.
“A kutyát lakásban tartani kínzás.” Már amennyiben a puha fekhely, a sok gazdival töltött idő, a rendszeres séta, és a fajtársakkal bandázás kínzásnak számít, akkor tényleg az. Valójában a legtöbb lakáskutyának jobb sora van, mint a kerti kutyáknak, és a keleti pásztorkutyáktól eltekintve szinte mindegyik tartható lakásban. Tény, hogy sok kutya csak annyi meló árán, amennyit mi, városi emberek nem mindig akarunk beletenni.
“A mentett kutyák a leghálásabbak.” Vagy nem. Egy igazi, minden lében kanál kukabúvár lehet, hogy szeretett az utcán lakni, és nem is kért megmentést. Sőt, sokuknak fogalma sincs arról, hogy szüksége van az emberre. Elvégre kaja terem a kukában is, az eső elől mindig van hova bebújni, a csajokhoz meg be lehet szökni simán. Minek ehhez ember?
“Könnyebb egy kutyát kölyökkorától nevelni, mint felnőttként magadhoz venni.” Hát, ha meg tudod oldani a következő fél évben három óránként a sétát, meg a napi három etetést, akkor már csak a szétrágott tárgyakkal lehet gondod. Egy felnőtt kutya nem rág, szobatiszta, kialakult személyisége van, és tökéletesen alkalmazkodik hozzád. Ha kicsit idősebb, akkor a maratoni rohangálásokat is megúszod. Lustáknak kifejezetten 6 év fölötti ebet ajánlok!
“Ha fekete a szájpadlása, akkor fajtiszta.” Ez mondjuk tuti, mert esélyes, hogy minden felmenője kutya volt, és nem valamiféle farkas hibriddel állunk szemben. De ezt sem a szájpadlásáról fogod megállapítani: a fajtatisztaság ismertető jele a törzskönyv. Semmi más.
“Azért dugja a lábad, mert szerelmes.” A szuka meg azért, mert mutatja, hogy mit szeretne. Ááááááá! NEM! Bárki bármijének a “megdugása” – imitálása – nettó pofátlanság. Egy falkában csak a domináns egyed szaporodhat. Azt hitted az te vagy? Lehet, hogy tévedtél.